itthon

az elmúlt tíz napban nem voltam itthon... Az év számomra legjobb napjait éltem... balcsin voltam, egy iszonyat jó társasággal. elég hosszú lenne az h miért ez az év legjobb időszaka, de ketdetben egy srác volt... illetve tavaly... mindegy hosszú. ez az év egyetlen olyan időszaka szinte, amikor nincs szükségem állandóan a twlight könyvekre, vagy filmre, vagy az azzal kapcsolatos dolgokra. ilyenkor kapok levegőt, ilyenkor vagyok képes élvezni az evilági életet... ez így mondjuk nem teljesen igaz, mert még vannak ilyen alkalmak, de ez a legjelesebb ilyen alkalom... már hagyomány. 14-18éves haverok... nagyon jóóóó... imásom... és ilyenkor legalább egy hónap miíg képesvagyok más dolgokra fókuszálni. addig csak keresem az emlékeket a fejemben és próbálok a múltban élni. kicsit szörnyű... a legjobb barátnőm hasonlóan van ezzel. balcsi előtt életem egyik legszarabb napjait éltem, és átéltem életem egyik legdurvább traumáját is, amit most nem szeretnék részletezni. nem halt meg senki, ezt leszögezném.

szóval ez a balaton nekem rendkívül jöt tett, hogy megnyugodjak, és eltereljem a figyelmem. életemben nem voltam még ilyen dühös, mint azelőtt mielőtt lementem volna balcsira. most nyugotabb vagyok sokkal, de az átlaghoz képest még mindig rettentő dühös.

példa: mielőtt lementem volt egy olyan helyzet amikor nagyon dühbe gurultam otthon bizonyos okokmiatt, és anyukám megakart nyugtatni, ezért megölelt... és mielőtt valakinek eszébe jutna, nem bántottam... soha nem lennék rá képes... szóval megölelt, maj rémülten kezdte mondani h a szívem qrva gyorsan és erősen ver... a vérnyomásom az eget verdeste,de nagyon durván... hogy ne robbanjak föl lementem futni a margit szigetre,és az jót tett. pár nap múlva lementünk balcsira, és amióta hazjöttem könnyen megnyugtatom magam... csak egy hatalmas vérző seb maradt a dolog után, ami néha nekiáll lüktetni......ez ilyenkor iszonyatosanrossz, de már nem dühös vagyok, hanem szomorú. remélem egyszer majd elmúlik.